8. fejezet - Eső

Hani szemszöge

2 hét telt el az első próbám óta. Sikerült aput, Sant, Soyt és Suzyt is elkerülnöm. Egyre közelebb kerülők a banda tagjaihoz, aminek persze, hogy örülök. Igaz Chanyeol kerül engem és hozzám se szól. Baekhyunnal és Kai-val nagyon jóba lettem. Baekhyunnal jól el tudok szórakozni, míg Kai-val eléggé jól el tudok beszélgetni komolyabb dolgokról is. A suliban is jól mennek a dolgok. A héten Mijoval többször is voltam. Ő lett a legjobb lány barátom.

Sanhoz visszatérve. Reggel 8-kor elmegy és este 8-kor ér haza. Rengeteget dolgozik.

- Hé, figyelsz rám? - lóbálta meg a kezét a szemem előtt Noah a kezét. Na, igen Noah. Ez már a hatodik alkalom, hogy találkozunk. Elég jól elvagyunk.

- Ja, igen bocsi. - ittam bele a forró kakaómba. Kezd egyre hidegebb lenni én meg egyre jobban fázok.

- Tényleg ennyire fázol? - nevette el magát és át karolt.

Így sétálgatunk egy ideig.

- Nem sokára próbám lesz. - jutott hirtelen eszembe. Csütörtök van. Elmaradt pár órám és felhívtam Noaht, hogy van e kedve találkozni. Visszamentünk az S.M.-hez. A fiúk az épület előtt beszélgettek.

Mielőtt oda mentem volna Noah nyomott egy puszit az arcomra, amitől rögtön melegem lett és ott hagyott.

- Sziasztok. - léptem oda a fiúkhoz

- Szia. - mondták kórusban

- Miért vagy ilyen piros? - nézet rám Suho.

- Kapott egy puszit a szerelmétől. - szólt bele gúnyosan Chanyeol. Összehúzott szemekkel néztem rá.

- Mi van néztél? - kinyújtottam a nyelvem, mint egy óvódás. Chanyeol azonnal reagált, és megfogta a nyelvem.

- Ehesz máh ehl. - próbáltam beszélni

- Nem. - mondta Chanyeol és elnevette magát.

- Dhe neh máh minhenhkih mihnhkeheth néhz. - erőlködtem

- Nem értettem.

- Bochi. - Chanyeol elengedett és belém törölte a nyálas ujjait.

- Sziasztok. - köszönt egyszerre a közeledő Shinee

- Sziasztok. - köszöntünk mi is egyszerre.

- El kell mennem, vásárolni. - fújtatott Key

- Elmegyek veled. - csapott a vállára Onew

- Nekem meg dolgom van bent. - mosolygott Minho és elindult befelé

- Ketten maradtunk. - nézett Jonghyun a maknaere

- Elmegyünk a büfébe?

- Akkor mind elmentünk. - nevettet Jonghyun és ott hagytak minket

- Nekünk próbálnunk kell. - csapta össze a kezét a mi leaderünk

Szép lassan beértünk a meleg épületbe.

- Amúgy ki volt a csapatból a biasod? - tette fel a kérdést Sehun bemelegítés közben. A fiúk mind rám kapták a tekintetüket.

- Kai. - vágtam rá kis habozás után és ránéztem a mellettem álló fiúra és bele bokszoltam a vállába. Kis szünet után Suho megszólalt.

- Weekly Idolban fogunk szerepelni. Jövő hét kedden. - mondta Suho teljesen váratlanul. Nekem leesett az állam. Mi van, ha anya este bekapcsolja a tévét vagy esetleg apa.

- Jól vagy? - kérdezte D.O.

- Igen persze. - mosolyogtam

A tánctanár már az előző órán is keményen meg dolgoztatott és most sem kímélt. Már a tüdőmet köptem volna ki, amikor bejelentette, hogy szünet lesz. Már nem kockáztatok az üvegemre ráírtam, hogy Hani és mindig megnézem, hogy az-e az enyém.

- Miért vagy ilyen? - állt mellém Kai

- Milyen? - néztem rá

- Hát furcsa. Ha itt vagy mindig körül nézel a folyóson, vagy például most is, amikor kint voltunk az embereket nézted…

- Kai… - szóltam közbe. - Tudsz titkot tartani? - néztem mélyen a szemébe.

- P-persze.

- Az van, hogy az új igazgató az apám, a bátyám itt gyakornok és nem tudnak semmiről. Apum biztos nem engedné, hogy hat fiúval töltsem a minden napjaimat és a bátyám biztos megutálna. - daráltam

- Ohh. Értem. - vakarta meg a fejét Kai. - és miért nem költőzöl otthonról?

- Majd ha 21 leszek. Amerikában onnantól számit valaki felnőttnek. - ittam bele a vizembe.

- Amerika? - kérdezte

- Onnan jöttem. - nevettem el magam. - Nem mondtam?

- Elfelejtetted. - lökött meg viccesen

Kemény másfél órai edzés követte ezt még. Hulla fáradtan mentünk az öltözőkbe. A fiúknak is keményen kell dolgozniuk miattam. Nem sokára hivatalosan is bejelentik, hogy a banda tagja vagyok. Át öltöztem és a fiúk már kint vártak.

- Esik kint az eső? - néztem ki az ablakon. - Ne már. - tettem keresztbe a kezemet magam előtt. Így még sötétebb lett kint, mint szokott. Megálltunk a kijárati ajtóban és elkezdtünk beszélni a bejelentésemről.

- Biztos jól fog majd sikerülni. - biztatott D.O.

- Hani? - szólalt meg valaki a hátam mögül. - Mit keresel itt?

- Hah? - fordultam meg és Sannal találtam szembe magam. A gyomrom összerándult.

- Kicsikém te itt? - jött apu hangja pár méterről. Levegőt is elfelejtettem venni. Apu oda ért hozzánk. A fiúk gyorsan meghajoltak és figyelték, hogy mi történik. Már a fülembe dobogott a szívem.

- Mi a baj? - kérdezte Baekhyun, de Kai hamar befogta a száját.

- Mit csinálsz te az exoval itt? - nézett mélyen a szemembe San

- Hát ő az új banda tagunk. - szólalt meg Sehun. Kai vett egy nagy sóhajt, én meg ott álltam teljesen megsemmisülve.

- Tessék? - kérdezték egyszerre apuék. Sanon láttam, hogy nem érti, ezt az egészet vagy csak egyszerűen nem akarja elfogadni. Apán láttam, hogy teljesen csalódott.

- Ez igaz? - szólalt meg hamarabb San. Nem válaszoltam. Nem tudtam volna mit, vagyis tudtam volna, de egy hang se jött volna ki a számon. - Válaszolj! - emelte fel a hangját San. Nyeltem egy nagyot.

- Igen. - mondtam alig hallhatóan

- Mióta? - fogta meg a fejét.

- 3 hete. - vallottam be.

- Utállak. - mondta San és kiviharzott az épületből.

- Appa! - néztem apára kétségbe esetten. Az első könnycsepp érintette meg az arcomat.

- Nem engedem. Menj a kocsiba. - emelte fel a hangját apa. Nem érdekelt hányan néznek.

- Nem. - szóltam határozottan amennyire csak tudtam. Az első könnycseppemet követte a második. - Sz -szeretem ezt a bandát.

- Azt mondtam induljál. - beszélt még hangosabban.

Kicsaptam az ajtót és elrohantam. Nem a kocsi irányába, igaz azt sem tudom, hol parkol, de nem is érdekelt. Elfutottam egy közeli parkba. Az arcomat már nem csak könnytől volt ázott hanem már az esőtől is.

Chanyeol szemszöge

Végig néztük az egész jelenettett. Az igazgató nagyon mérges volt Hanira. Nem is mesélte, hogy az apja lett az új diri és azt sem, hogy a testvére itt gyakornok. Hani kirontott az ajtón és az apja ment utána egy ideig.

- Ti ezt tudtátok? - kérdezte Suho

- Én tudtam. - szólalt meg Kai. - Ma mondta el.

- Neked meg minek kellet közbe szólnod? - néztem mérgesen Sehunra.

- Akkor nem lesz banda tag? - kérdezte Baekhyun elkerekedet szemekkel.

Felvettem az esernyőm és Hani után rohantam. Nem volt nála a kabátja se és mostanra már biztos bőrig ázhatott.

- Hani! - kiabáltam már vagy húszadszorra.

- C- Chanyeol? - szólalt meg valaki szipogva a hátam mögül. - Nagyon sajnálom. - jött közelebb

- Meg vagy örülve? Hogy bírtál kijönni ide egy szál pólóban?- nem mondott semmit csak a földet bámulta. - Bocsánat. - mentem én is közelebb. Leettem a kabátomat és ráraktam a vállára. - Húzd össze. - parancsoltam rá. Erősen bele markoltam a tőlem messzebb vállára és közelebb húztam magamhoz, hogy az esernyő alatt legyen.

- Miért jöttél ide? - kérdezte

- Nem akarom, hogy beteg legyél a bejelentésed napján.

- K- köszönöm.

- Gyere, át jössz hozzánk. A vendégszoba a tiéd lesz. - mosolyogtam rá.

Így esőben mentünk el a házunkhoz. Teljesen kihűltem, de legalább Haninak nem lesz nagyobb baja. Olyan volt, minta a romantikus filmekben. Blöö.