Anyuék két napja jelentették be a csodálatos
hírt, hogy visszamegyünk Koreába a bátyámmal.
Már a repülőn ültünk.
- Én nagyon örülők, hogy visszamegyünk. -
magyarázta San
- Én nem akarok visszamenni. - szögeztem le.
- Végre tudok gyakornok lenni az S.M.-nél. -
folytatta a San. Minden nyáron elment Koreába mamáékhoz és arról álmodozott,
hogy idol lesz.
San meséje közben elaludtam és az út vége
felé kelltet fel.
A reptéren Soy várt minket.
- Sziasztok. - ölelt meg mindkettőnket. -
Milyen nagyok vagytok. Mani én kis taknyosként láttalak utoljára. - simogatta
meg a fejem
- H-val. H-A-N-I. - betűztem le neki. Soy
megrántotta a vállát és elindult a kijárat felé.
Fogtunk egy taxit és mentünk Soy új házához,
amit apuék vettek neki, mert vigyáz ránk. Egész úton beszélt hozzánk, hogy ő
egy nagyon híres modell.
San sem örült az esemény dús beszámolónak.
A taxi megállt egy gyönyörű szép ház előtt. Juppi
egy piros pont a háznak.
- Deabak!- sikított fel Soy
- Mit mondott?- suttogtam Sannak
- Szuper.- suttogott vissza. - Ijesztő egy
ember.
- Az. - értettem egyet
Bementünk a házba. Érezni lehettet, hogy nem
rég volt festve, de szinte már be is volt rendezve.
Soy lepakolt a konyha pultra és összecsapta a
kezét.
- Végre be van már pakolva. Mindent
elintéztem. San te S.M.-nél leszel gyakornok és te. Mini? Ja Hani. Te pedig egy
zene féle suliba fogsz járni. - várta a hatást, hogy mikor ugrálunk sikongatva.
- Semmi?- meredt ránk
- Semmi. - mondtam.
- Az S.M. -hez?- kérdezte San, akinek most
esett le mit mondott Soy.
- Igen. Te, mint táncos és rapper. - mutatott
Sanra. - Elintéztem neked. - mondta
- Téged nem szeret szerintem. - nevetett
halkan
Megkerestem a szobámat. Szép kicsi.
Kipakoltam a bőröndömből a szekrénybe. A dolgaimat meg elrendeztem. Kezembe
vettem a laptopom.
Írtak a volt osztálytársaim és a legjobb
barátnőm.
- Szia. Milyen Korea? Tuti uncsii… Siess
haza. Puszi.- Bonnie
Végig olvastam a többit is. Semmi érdekeset
nem írtak csak, hogy hiányzom stb.
San jött be az ajtómon.
- Hűű de kicsi a szobád.
- Tudom. Nem kell emlékeztetni.
- Valaki nagyon hisztis itt. - mielőtt
megszólaltam volna San kiment a szobámból.
Elmentem megzuhanyozni és átöltöztem pizsibe.
Az ágy nem volt kényelmes. Nagyon nem.
Az ébresztőm reggel 5:45kor szólalt meg.
6:00 valamikor ilyenkor kimásztam az
ágyamból. Elmentem megmostam a hajam és a fogamat. Csináltam volna reggelit, de
nem tudtam elolvasni mi micsoda. A koreai nyelv megy, beszélni tudok, de olvasni
és írni nem. Soha nem tanultam meg.
6:45.
San kelltettem volna fel, de nem tudtam, hogy
hol is alszik.
Minden szobát megnéztem. Soyhoz teljesen
véletlenül az ajtón beestem.
Az utolsó ajtón biztosan Sané lehet.
Bekopogtam.
- Jó reggelt. - ugrottam be az ajtón
- Aish! Hagyj aludni.
- Dehogy hagylak. 6:50 van. - húztam el a
számat, de San szeme kipattantak.
- Miért nem ezzel kezdet? - és a nagy
sietésében lelökött az ágyáról.
- Chh.
Az előszobában álltam és vártam Sant, hogy
elkészüljön.
10 perc alatt sikerült is neki. Sétálva
indultunk el. A sulimhoz hamarabb odaértünk, így Sannak egyedül kellet tovább
mennie.
Egy papírra le volt firkálva, hogy hova kell
mennem.
Az osztályteremben nagy volt a hangzavar.
Hiába 20 éves az ember, de ahogyan beléptem mindenki elhallgatott. Az a kínos
csönd. Nem tudod, mit csinálj vagy egyáltalán hova ülj le.
- Szia. - köszönt egy nyávogós lány hang. -
Suzy vagyok. Te biztosan az új lány. - mért végig a szemeivel. - Azt hittem
szebb lesz a felhozatal.
- Suzy ne csináld. - állt mellette egy kedves
arcú lány.
- Igazad Mijo nem éri meg ilyennel
foglalkozni. - mondta a drága Suzy és hátat fordítva nekem kiment a teremből.
- Ne foglalkozz Suzyval. - ütögette meg
valaki a vállam. Egy osztálytárs.
A napom nagy része jobban telt, mint a
reggeli 'Suzyisdolog'
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése