7. fejezet- Üveg

Hani szemszöge

Chanyeol megfogta a karom és visszarántott magához

- Mi az? - néztem rám érdeklődően. A pillangók a hasamban elkezdtek mozgolódni, de rég éreztem már ilyet.

- Nem arra kell menni. - engedett el és elindult a másik irányba.

- Pff. - fújtattam majd követtem Chanyeolt.

Követtem a próbateremig. A fiúk már épp melegítettek be. Beálltunk mi is. Új koreográfiát tanultunk. Sanon kívül senkinek nem sikerült megtanítania, táncolni bármit is. Végig küszködtem az egészet. Nem mondanám, hogy rossz voltam, de jó se.

- Ügyesek voltatok gyerekek. - csapta össze a kezét a tánctanár és kicsörtettet a teremből.

Felvettem a földről a vizemet. Chanyeol neki dőlt a falnak és engem méregettet. 

- Mit nézel? - néztem rá és bele ittam a kezembe tartót üvegbe.

- Az az én üvegem. - nevette el magát. Lenyeltem a vizet és oda adtam neki. Éreztem, hogy pirosodik az arcom.

- Sziasztok. - jött be valaki az ajtón

- Hello. - még valaki és még három fiú hang köszönt. Tettem egy 180 fokos fordulatot, hogy megnézem, kik azok.

- Ő az új tag? - lépet hozzám Jonghyun

- Aranyos. - jött oda Key is. - Kim Ki Bum vagyok.

- Taemin. - mosolygott a maknae

- Én Minho vagyok. - integettet Choi Min Ho

- Lee Jin Ki, Onew. - mutatkozott be a leader is

- Sz-sziasztok. - dadogtam. Itt a Shinee atyaég. - Shin Ha Hyun vagyok. - hajoltam meg a fiúk előtt

- De csak Hani. - karolta át a vállam Sehun

A fiúk jól elbohóckodtak. 10 percig szórakoztak, mert a Shineenak mennie kellet próbára. Elmentem az öltözőbe. Megvártam a fiúkat is az ő öltözőjük előtt.

- Eljössz velünk inni valamit? - kérdezte Kai az ajtón kilépve

- Sietnem kell haza. - húztam el a szám. Végül mind a heten kint álltunk az S.M. előtt.

- Miért nem jössz? - csüggedt D.O. hangja.

- Várnak otthon.

- Gyere csak 15 perc. Kibírják nélküled otthon. - mosolygott Baekhyun

Sehun megfogta a jobb kezemet Baekhyun a bal kezemet és elkezdtek húzni.

- Jól van, megyek. - nevettem el magam, mire a fiúk elengedtek.

Leültünk egy asztalhoz és mindenki rendelt valami inni valót. Megittam a limonádém és a fiúkat hallgattam. Több mint 15 percet voltam velük, de megérte. Hátamra dobtam az iskolatáskámat és az edzős táskámat a kezembe vettem. Elbúcsúztam a fiúktól és elindultam hazafelé.

Októberben már az igazi őszi szél fúj. A hideg csípte az arcom. A szél a fákról lehullót-leveleket dobálta.

- Hani te vagy az? - szólított le valaki

- Noah? - mosolyogtam a fiúra

- Vissza találtál a próbateremhez? - nevette el magát

- Igen. - nevettem én is magam.

- Örülök, hogy hozzám nyitottál be és nem máshoz, így legalább megismerhettelek. - vakarta meg a fejét és mélyen a szemembe nézett. - nem akarsz majd…öhm... s-sétálni valamikor?  - dadogta

- De.. Persze, szívesen. - néztem rá

- Haza kísérhetlek? De csak ha nem baj. - nevettet kínosan

- Dehogy baj. - mosolyogtam rá.

Kivette a kezemből a táskát és ő vitte tovább. Noah nagyon aranyos volt útközben. A házhoz érve telefonszámot cseréltünk és utána visszasétált.

Anyuéknak beadtam valamit, hogy miért csak most érkeztem haza.

- Bemehetek? - kiabálta San a szobaajtóm mögül

- Gyere. - kiabáltam vissza

- Mizu? - ült le az ágyamra.

- Semmi, mi lenne? - néztem rá majd vissza a laptopomra

- Nem tudom. - nevettet kínosan.

- Veled? Hogy vagy?

- Egész jól. Nincs semmi időm. Megállás nélkül gyakorlások. Tudod, be kell hoznom a többieket. Meg kell fellelnem mindenkinek. - halkult el San. - Apa figyeli minden lépésem és már sokan tudják, hogy ő lett az igazgató, úgyhogy még a fürkésző tekinteteket is el kell viselnem. - darálta San, megütögette a vállam. - Kösz, hogy meghallgattál. Tudom, hogy rád mindig számíthatok. - és kiment a szobámból

Lehet, jobb, hogy nem mondtam neki semmit. Elég volt neki, hogy meghallgattam.

- San? - ragadott ki Byung hangja a gondolataimból

- Hm? - néztem a fiúra, aki a szobám közepén állt

- San?

- Előbb itt volt. Miért? - néztem még mindig Byungra

- Semmi csak most jöttem. Tényleg az exoban vagy? - kérdezte elkerekedett szemmel

- Pszt! Ne ilyen hangosan! - felpattantam és becsuktam az ajtót.

- Miért? - csodálkozott. Elmeséltem Byungnak mindent. - Ohh. Értem. Nyugi nem mondom el senkinek. - ígérte meg. - Megyek, megkeresem Sant. - ment ki a szobámból.

Chanyeol szemszöge

Megfogtam a karját és visszarántottam.

- Mi az? - nézet rám érdeklődően.  Nagyon közel volt az arca az enyémhez.

- Nem arra kell menni. - engedetem el.

A próbateremig mentünk. A fiúk már épp melegítettek be így mi is csatlakoztunk. Hanit néztem végig. Nem a legjobb táncos.

A tánctanár kiment a teremből. Hani a vizem felé vette az irányt és bele ivott.

- Szerinted tudja, hogy az az enyém? - néztem Baekhyunra, mire megrázta a fejét. Oda mentem Hanihoz és a falnak dőltem.

- Mit nézel? - néztet rám és bele itt az üvegembe.

- Az az én üvegem. - nevettem el magam és visszaadta.

- Sziasztok. - jött be a Shinee

- Ő az új tag? - lépet hozzám Jonghyun

Mind bemutatkoztak Haninak

- Mit csinált? - kérdezte tőlem Baekhyun az öltözőben.

- Visszaadta aztán elvörösödött. - mondtam hanyagul

- De aranyos.

Elmentünk inni, de mivel Haninak sietni kellet hamar elment.

- Elég furcsa volt ma. - jegyezte meg Kai

- Nem olyan volt, mint az nap, amikor fellépett. - helyeselte D.O. is

- Egész végig az ajtót nézte, hátha bejön valaki.

- Noah ajtóján jött ki, amikor elmentem érte. - szóltam közbe

- Noah? - nézett rám Baekhyun. - Tőlem azt kérdezte, hogy muszáj-e találkoznia az új igazgatóval.

- Otthon találkozunk. - felálltam az asztaltól és elsiettem. Meg kell kérdeznem Hanit, hogy miért volt ma ilyen. A fiúk csak találgassanak. 5 perc után már láttam is, hogy hol van. Oda futottam hozzá, de valaki beelőzött. Elvette tőle a táskáját és együtt sétáltak tovább. Nem foglalkozok többet Hanival.