9. fejezet - A betegem

Hani szemszöge

Az eső kezdet elállni. Egész úton nem szóltunk egymáshoz. Biztos nagyon haragszik rám, hogy pont őt küldték utánam. Mi másért jött volna el értem?

- Mit nézel? - nézet rám

- Semmit. - vettem le róla a szemem. Chanyeol csak felhúzott szemöldökkel nézett továbbra is. - Suho mondta, hogy gyere utánam? - Chanyeol megállt és a szemembe nézett. A pillangók a hasamban újra 'táncra perdültek' olyan közel volt a feje.

- Viccelsz? - kérdezte gúnyosan. - Tényleg azt nézed ki belőlem, hogy csak kérésre jöttem utánad? Pff.. - fújtatott

- Bocsánat. - húztam össze magam, mert az esernyő eltűnt a fejem fölül.

Chanyeol elővette a kulcsát, amiből arra következtettem, hogy mindjárt ott vagyunk. 15 perc hosszú sétálás után megérkeztünk teljesen átázva. Az ajtóban fordult a kulcs és bementünk. Nagyon szép a lakás. Visszaadtam a kabátját.

- Végre itt vagytok. - ugrott oda Baekhyun és szorosan átölelt minket pá.

- Hani miért nem mesélted el? - kérdezte Suho

- Hát… Nem igazán tudom. - vakartam meg fejemet

- Pedig elmondhattad volna nekünk is. - mosolygott D.O.

- Szerintem jobb lenne, ha mind a ketten lefürödnének és elmennének aludni. - mondta Suho egy bíztató mosollyal az arcán. - De holnap elmegyünk az igazgatóhoz, vagyis az apádhoz. - komorodott el a feje.

Baekhyun megmutatta, hogy mi hol van. Bementem a fürdőszobába, levetkőztem és beálltam a zuhany alá. Jó érzés volt, hogy végre valami meleg ér a bőrömhöz. Siettem, mert Chanyeol is most fog zuhanyozni, úgyhogy át kell neki adnom a helyem. A fiúk elhozták a cuccaim és az edzős táskában van két váltó ruha. Az egyiket felvettem és kineveztem egyszeri pizsinek. Kértem egy hajszárított és meg szárítottam a hajam. Befeküdtem az ágyba és elaludtam percek alatt. Álmaimban persze muszáj volt, hogy apu és San szerepeljen.

*Másnap*

Mindig óra kelltet reggelente, de nem volt töltő és ez a vacak lemerült. Komásan kerestem a szobába egy órát.

8:24

A szemeim azonnal kipattantak. Kisiettem az ajtón ahol Suho állt.

- Éppen most akartalak felkelteni. - nevettet a leader

- Elkések a suliból. - fakadtam ki

- Nyugi. - fogta meg a vállam. - Írtam neked igazolást. - mosolygott.

Sóhajtottam egyet.

- Többiek? - néztem körbe

- D.O. lement vásárolni, Baekhyun és Sehun elmentek focizni, Kai táncolni ment pár percre. - sorolta Suho

- Chanyeol?

- Alszik még. - mondta. - Én meg elmegyek az S.M.-be beszélni a menedzserekkel. Érezd magad otthon- felvette a kabátját és elindult a bejárati ajtó felé.

Elmentem a konyhába és nézelődtem. Biztos vagyok benne, hogy D.O. miatt szép a konyha. Kerestem egy tálat már csak müzlit kell találnom.

- Mit keresel? - szólalt meg egy rekedt hang. - Müzlit? - köhögött egyet

- Chanyeol jó vagy? - néztem a sápadt fejű énekesre.

- Szerinted úgy nézek ki mint aki jól van? - kérdezet egyből vissza. - Ott. - mutatott az egyik szekrényre. - Legfelső polc. - kinyitottam és tényleg ott volt.

- Köszönöm. - mosolyogtam rá. Megcsináltam a müzlit, Chanyeol addig leült az asztalhoz. Ettem a reggelimet és elmosogattam.

- Kérsz valamit inni?

- Egy teát. - mondta alig hallhatóan. Csináltam neki teát. Leraktam elé és meg fogata homlokát.

- Melegebb a fejed, mint a forró tea. - akadt el a szavam. - Menj a szobádba és feküdj le. - parancsoltam rá. Chanyeol engedelmesedet és visszament. Utána vittem a teát.

- Csinálok még teát. Jó? - néztem az ágyban fekvő betegre.

Kerestem limeot és citromot. Chanyeol szobájába vittem az újabb adag teát, de már mélyen aludt. Előkerestem Chanyeol telefonját és felhívtam D.O.-t.

- Szia Chanyeol. - hallottam D.O. hangját.

- Szia D.O., Hani vagyok.

- Mi a baj?

- Chanyeol beteg lett. Nincs nálatok az a párás izé? - hadartam

- De van nálunk… - gondolkodott el. - A nappaliban lesz az egyik magas szekrénybe.

- Húú köszönöm. Szia. - köszöntem el.

Megkerestem a pár gőzölőt és bevittem Chanyeol szobájába. Vissza mentem a konyhába és kerestem a Kimchi-hez hozzá valókat. Bementem Chanyeolhoz megnézni, hogy hogy van.

- Miért rohangálsz ennyit? - kérdezte fél komában Chanyeol

- Öhm.. - vakartam meg a fejem

-Mindegy..- húzta magára a takarót. - Hogy meg már az olvasás?

- Egész jól. - Chanyeol rám nézet.- Sehogy nem megy. - vallottam be.

- Gondoltam. - mosolygott

- Szeredet a kimchi-t? - néztem rá. Csak bólintott egyet én meg vissza mentem a konyhába befejezni az ebédjét. Elmosogattam mindent és vártam Suhot. Remélem apum nem készíti ki őt. Sant ma már vagy 100x hívtam de nem vette fel. aput most elsőnek.

- Szia. - szólt bele komolyan

- Szia. - nagy csönd ült be. - San hogy vagy?

- Miért nem beszélsz vele? - kérdeztet vissza

- Mert nem veszi fel. Akkor mindegy. Szia. - köszöntem el azonnal és le tettem

Valaki vagyis valakik rontottak be az ajtón.

- Hani. - ugrott a nyakamba Baekhyun. - Jobban vagy? - fogta meg mindkét vállamat.

- Igen. - bólogattam.

-Yeol beteg? - nézett az ajtója felé Sehun

Itt is csak bólogatni tudtam. A fiúk bevonultak a szobájukba és én is a sajátomba. Elő vettem a dallos füzetemet és irkálni kezdtem közben Noaht is felhívtam. 1 órát beszéltem vele. Mindenről meséltem. Nagyon aranyos volt meg meghallgatta a panaszaimat.

Chanyeol a hétvégét végig betegeskedte, de már kezdett jobban lenni. Megint mogorva volt velem, mint előtt. Sannal nem beszéltem azóta se és apu sem kereset. Suho azt mondta hogy majd hétfőn találkozok velük és majd akkor. Mivel nem volt ruhám haza kellet mennem. Csak Soy volt otthon és mindent a fejemhez vágott amit csak tudott. A fiúk megbeszélték, hogy lakjak náluk amíg nem csendesedik a dolog, mert elméletileg a lakás az enyém is, mivel alá írtam egy papírt még akkor,

-Mennyi cuccod van? - szakadt meg Kai háta a táskáimtól.

- Sok. - vontam meg a hátam.

Én vittem a kisebb dolgokat míg Kai a nagyobbakat.

-Hani. - ugrált valaki a ház előtt

- Mijo. -kirohantam és átöleltem

- Kai ő itt Mijo az osztálytársam és a legjobb barátnőm egyben. Mijo ő itt Kai.

Egymást bámulták majd kellemetlenül elnevették magukat. Mijo is beszállt segíteni.

- Velem mikor fogsz eltölteni egy napot? - kérdezte Baekhyun

- Mi van?- nevettem.

- Chanyeollal már voltál egy napot most mi jövünk. - húzta ki magát.

- Jó. - mosolyogtam Baekhyunnal.

- Én kezdem. - szólt közbe a leader. - Hétfőn amúgy is velem kell lenned az igazgatónál.

- Akkor én kedden. - szólt Baekhyun

A fiúk még eldöntötték, hogy ki melyik nap lesz velem. Vicces volt és egyben örülök is, hogy egy egész napot lehetek mindegyikkel.

8. fejezet - Eső

Hani szemszöge

2 hét telt el az első próbám óta. Sikerült aput, Sant, Soyt és Suzyt is elkerülnöm. Egyre közelebb kerülők a banda tagjaihoz, aminek persze, hogy örülök. Igaz Chanyeol kerül engem és hozzám se szól. Baekhyunnal és Kai-val nagyon jóba lettem. Baekhyunnal jól el tudok szórakozni, míg Kai-val eléggé jól el tudok beszélgetni komolyabb dolgokról is. A suliban is jól mennek a dolgok. A héten Mijoval többször is voltam. Ő lett a legjobb lány barátom.

Sanhoz visszatérve. Reggel 8-kor elmegy és este 8-kor ér haza. Rengeteget dolgozik.

- Hé, figyelsz rám? - lóbálta meg a kezét a szemem előtt Noah a kezét. Na, igen Noah. Ez már a hatodik alkalom, hogy találkozunk. Elég jól elvagyunk.

- Ja, igen bocsi. - ittam bele a forró kakaómba. Kezd egyre hidegebb lenni én meg egyre jobban fázok.

- Tényleg ennyire fázol? - nevette el magát és át karolt.

Így sétálgatunk egy ideig.

- Nem sokára próbám lesz. - jutott hirtelen eszembe. Csütörtök van. Elmaradt pár órám és felhívtam Noaht, hogy van e kedve találkozni. Visszamentünk az S.M.-hez. A fiúk az épület előtt beszélgettek.

Mielőtt oda mentem volna Noah nyomott egy puszit az arcomra, amitől rögtön melegem lett és ott hagyott.

- Sziasztok. - léptem oda a fiúkhoz

- Szia. - mondták kórusban

- Miért vagy ilyen piros? - nézet rám Suho.

- Kapott egy puszit a szerelmétől. - szólt bele gúnyosan Chanyeol. Összehúzott szemekkel néztem rá.

- Mi van néztél? - kinyújtottam a nyelvem, mint egy óvódás. Chanyeol azonnal reagált, és megfogta a nyelvem.

- Ehesz máh ehl. - próbáltam beszélni

- Nem. - mondta Chanyeol és elnevette magát.

- Dhe neh máh minhenhkih mihnhkeheth néhz. - erőlködtem

- Nem értettem.

- Bochi. - Chanyeol elengedett és belém törölte a nyálas ujjait.

- Sziasztok. - köszönt egyszerre a közeledő Shinee

- Sziasztok. - köszöntünk mi is egyszerre.

- El kell mennem, vásárolni. - fújtatott Key

- Elmegyek veled. - csapott a vállára Onew

- Nekem meg dolgom van bent. - mosolygott Minho és elindult befelé

- Ketten maradtunk. - nézett Jonghyun a maknaere

- Elmegyünk a büfébe?

- Akkor mind elmentünk. - nevettet Jonghyun és ott hagytak minket

- Nekünk próbálnunk kell. - csapta össze a kezét a mi leaderünk

Szép lassan beértünk a meleg épületbe.

- Amúgy ki volt a csapatból a biasod? - tette fel a kérdést Sehun bemelegítés közben. A fiúk mind rám kapták a tekintetüket.

- Kai. - vágtam rá kis habozás után és ránéztem a mellettem álló fiúra és bele bokszoltam a vállába. Kis szünet után Suho megszólalt.

- Weekly Idolban fogunk szerepelni. Jövő hét kedden. - mondta Suho teljesen váratlanul. Nekem leesett az állam. Mi van, ha anya este bekapcsolja a tévét vagy esetleg apa.

- Jól vagy? - kérdezte D.O.

- Igen persze. - mosolyogtam

A tánctanár már az előző órán is keményen meg dolgoztatott és most sem kímélt. Már a tüdőmet köptem volna ki, amikor bejelentette, hogy szünet lesz. Már nem kockáztatok az üvegemre ráírtam, hogy Hani és mindig megnézem, hogy az-e az enyém.

- Miért vagy ilyen? - állt mellém Kai

- Milyen? - néztem rá

- Hát furcsa. Ha itt vagy mindig körül nézel a folyóson, vagy például most is, amikor kint voltunk az embereket nézted…

- Kai… - szóltam közbe. - Tudsz titkot tartani? - néztem mélyen a szemébe.

- P-persze.

- Az van, hogy az új igazgató az apám, a bátyám itt gyakornok és nem tudnak semmiről. Apum biztos nem engedné, hogy hat fiúval töltsem a minden napjaimat és a bátyám biztos megutálna. - daráltam

- Ohh. Értem. - vakarta meg a fejét Kai. - és miért nem költőzöl otthonról?

- Majd ha 21 leszek. Amerikában onnantól számit valaki felnőttnek. - ittam bele a vizembe.

- Amerika? - kérdezte

- Onnan jöttem. - nevettem el magam. - Nem mondtam?

- Elfelejtetted. - lökött meg viccesen

Kemény másfél órai edzés követte ezt még. Hulla fáradtan mentünk az öltözőkbe. A fiúknak is keményen kell dolgozniuk miattam. Nem sokára hivatalosan is bejelentik, hogy a banda tagja vagyok. Át öltöztem és a fiúk már kint vártak.

- Esik kint az eső? - néztem ki az ablakon. - Ne már. - tettem keresztbe a kezemet magam előtt. Így még sötétebb lett kint, mint szokott. Megálltunk a kijárati ajtóban és elkezdtünk beszélni a bejelentésemről.

- Biztos jól fog majd sikerülni. - biztatott D.O.

- Hani? - szólalt meg valaki a hátam mögül. - Mit keresel itt?

- Hah? - fordultam meg és Sannal találtam szembe magam. A gyomrom összerándult.

- Kicsikém te itt? - jött apu hangja pár méterről. Levegőt is elfelejtettem venni. Apu oda ért hozzánk. A fiúk gyorsan meghajoltak és figyelték, hogy mi történik. Már a fülembe dobogott a szívem.

- Mi a baj? - kérdezte Baekhyun, de Kai hamar befogta a száját.

- Mit csinálsz te az exoval itt? - nézett mélyen a szemembe San

- Hát ő az új banda tagunk. - szólalt meg Sehun. Kai vett egy nagy sóhajt, én meg ott álltam teljesen megsemmisülve.

- Tessék? - kérdezték egyszerre apuék. Sanon láttam, hogy nem érti, ezt az egészet vagy csak egyszerűen nem akarja elfogadni. Apán láttam, hogy teljesen csalódott.

- Ez igaz? - szólalt meg hamarabb San. Nem válaszoltam. Nem tudtam volna mit, vagyis tudtam volna, de egy hang se jött volna ki a számon. - Válaszolj! - emelte fel a hangját San. Nyeltem egy nagyot.

- Igen. - mondtam alig hallhatóan

- Mióta? - fogta meg a fejét.

- 3 hete. - vallottam be.

- Utállak. - mondta San és kiviharzott az épületből.

- Appa! - néztem apára kétségbe esetten. Az első könnycsepp érintette meg az arcomat.

- Nem engedem. Menj a kocsiba. - emelte fel a hangját apa. Nem érdekelt hányan néznek.

- Nem. - szóltam határozottan amennyire csak tudtam. Az első könnycseppemet követte a második. - Sz -szeretem ezt a bandát.

- Azt mondtam induljál. - beszélt még hangosabban.

Kicsaptam az ajtót és elrohantam. Nem a kocsi irányába, igaz azt sem tudom, hol parkol, de nem is érdekelt. Elfutottam egy közeli parkba. Az arcomat már nem csak könnytől volt ázott hanem már az esőtől is.

Chanyeol szemszöge

Végig néztük az egész jelenettett. Az igazgató nagyon mérges volt Hanira. Nem is mesélte, hogy az apja lett az új diri és azt sem, hogy a testvére itt gyakornok. Hani kirontott az ajtón és az apja ment utána egy ideig.

- Ti ezt tudtátok? - kérdezte Suho

- Én tudtam. - szólalt meg Kai. - Ma mondta el.

- Neked meg minek kellet közbe szólnod? - néztem mérgesen Sehunra.

- Akkor nem lesz banda tag? - kérdezte Baekhyun elkerekedet szemekkel.

Felvettem az esernyőm és Hani után rohantam. Nem volt nála a kabátja se és mostanra már biztos bőrig ázhatott.

- Hani! - kiabáltam már vagy húszadszorra.

- C- Chanyeol? - szólalt meg valaki szipogva a hátam mögül. - Nagyon sajnálom. - jött közelebb

- Meg vagy örülve? Hogy bírtál kijönni ide egy szál pólóban?- nem mondott semmit csak a földet bámulta. - Bocsánat. - mentem én is közelebb. Leettem a kabátomat és ráraktam a vállára. - Húzd össze. - parancsoltam rá. Erősen bele markoltam a tőlem messzebb vállára és közelebb húztam magamhoz, hogy az esernyő alatt legyen.

- Miért jöttél ide? - kérdezte

- Nem akarom, hogy beteg legyél a bejelentésed napján.

- K- köszönöm.

- Gyere, át jössz hozzánk. A vendégszoba a tiéd lesz. - mosolyogtam rá.

Így esőben mentünk el a házunkhoz. Teljesen kihűltem, de legalább Haninak nem lesz nagyobb baja. Olyan volt, minta a romantikus filmekben. Blöö.

7. fejezet- Üveg

Hani szemszöge

Chanyeol megfogta a karom és visszarántott magához

- Mi az? - néztem rám érdeklődően. A pillangók a hasamban elkezdtek mozgolódni, de rég éreztem már ilyet.

- Nem arra kell menni. - engedett el és elindult a másik irányba.

- Pff. - fújtattam majd követtem Chanyeolt.

Követtem a próbateremig. A fiúk már épp melegítettek be. Beálltunk mi is. Új koreográfiát tanultunk. Sanon kívül senkinek nem sikerült megtanítania, táncolni bármit is. Végig küszködtem az egészet. Nem mondanám, hogy rossz voltam, de jó se.

- Ügyesek voltatok gyerekek. - csapta össze a kezét a tánctanár és kicsörtettet a teremből.

Felvettem a földről a vizemet. Chanyeol neki dőlt a falnak és engem méregettet. 

- Mit nézel? - néztem rá és bele ittam a kezembe tartót üvegbe.

- Az az én üvegem. - nevette el magát. Lenyeltem a vizet és oda adtam neki. Éreztem, hogy pirosodik az arcom.

- Sziasztok. - jött be valaki az ajtón

- Hello. - még valaki és még három fiú hang köszönt. Tettem egy 180 fokos fordulatot, hogy megnézem, kik azok.

- Ő az új tag? - lépet hozzám Jonghyun

- Aranyos. - jött oda Key is. - Kim Ki Bum vagyok.

- Taemin. - mosolygott a maknae

- Én Minho vagyok. - integettet Choi Min Ho

- Lee Jin Ki, Onew. - mutatkozott be a leader is

- Sz-sziasztok. - dadogtam. Itt a Shinee atyaég. - Shin Ha Hyun vagyok. - hajoltam meg a fiúk előtt

- De csak Hani. - karolta át a vállam Sehun

A fiúk jól elbohóckodtak. 10 percig szórakoztak, mert a Shineenak mennie kellet próbára. Elmentem az öltözőbe. Megvártam a fiúkat is az ő öltözőjük előtt.

- Eljössz velünk inni valamit? - kérdezte Kai az ajtón kilépve

- Sietnem kell haza. - húztam el a szám. Végül mind a heten kint álltunk az S.M. előtt.

- Miért nem jössz? - csüggedt D.O. hangja.

- Várnak otthon.

- Gyere csak 15 perc. Kibírják nélküled otthon. - mosolygott Baekhyun

Sehun megfogta a jobb kezemet Baekhyun a bal kezemet és elkezdtek húzni.

- Jól van, megyek. - nevettem el magam, mire a fiúk elengedtek.

Leültünk egy asztalhoz és mindenki rendelt valami inni valót. Megittam a limonádém és a fiúkat hallgattam. Több mint 15 percet voltam velük, de megérte. Hátamra dobtam az iskolatáskámat és az edzős táskámat a kezembe vettem. Elbúcsúztam a fiúktól és elindultam hazafelé.

Októberben már az igazi őszi szél fúj. A hideg csípte az arcom. A szél a fákról lehullót-leveleket dobálta.

- Hani te vagy az? - szólított le valaki

- Noah? - mosolyogtam a fiúra

- Vissza találtál a próbateremhez? - nevette el magát

- Igen. - nevettem én is magam.

- Örülök, hogy hozzám nyitottál be és nem máshoz, így legalább megismerhettelek. - vakarta meg a fejét és mélyen a szemembe nézett. - nem akarsz majd…öhm... s-sétálni valamikor?  - dadogta

- De.. Persze, szívesen. - néztem rá

- Haza kísérhetlek? De csak ha nem baj. - nevettet kínosan

- Dehogy baj. - mosolyogtam rá.

Kivette a kezemből a táskát és ő vitte tovább. Noah nagyon aranyos volt útközben. A házhoz érve telefonszámot cseréltünk és utána visszasétált.

Anyuéknak beadtam valamit, hogy miért csak most érkeztem haza.

- Bemehetek? - kiabálta San a szobaajtóm mögül

- Gyere. - kiabáltam vissza

- Mizu? - ült le az ágyamra.

- Semmi, mi lenne? - néztem rá majd vissza a laptopomra

- Nem tudom. - nevettet kínosan.

- Veled? Hogy vagy?

- Egész jól. Nincs semmi időm. Megállás nélkül gyakorlások. Tudod, be kell hoznom a többieket. Meg kell fellelnem mindenkinek. - halkult el San. - Apa figyeli minden lépésem és már sokan tudják, hogy ő lett az igazgató, úgyhogy még a fürkésző tekinteteket is el kell viselnem. - darálta San, megütögette a vállam. - Kösz, hogy meghallgattál. Tudom, hogy rád mindig számíthatok. - és kiment a szobámból

Lehet, jobb, hogy nem mondtam neki semmit. Elég volt neki, hogy meghallgattam.

- San? - ragadott ki Byung hangja a gondolataimból

- Hm? - néztem a fiúra, aki a szobám közepén állt

- San?

- Előbb itt volt. Miért? - néztem még mindig Byungra

- Semmi csak most jöttem. Tényleg az exoban vagy? - kérdezte elkerekedett szemmel

- Pszt! Ne ilyen hangosan! - felpattantam és becsuktam az ajtót.

- Miért? - csodálkozott. Elmeséltem Byungnak mindent. - Ohh. Értem. Nyugi nem mondom el senkinek. - ígérte meg. - Megyek, megkeresem Sant. - ment ki a szobámból.

Chanyeol szemszöge

Megfogtam a karját és visszarántottam.

- Mi az? - nézet rám érdeklődően.  Nagyon közel volt az arca az enyémhez.

- Nem arra kell menni. - engedetem el.

A próbateremig mentünk. A fiúk már épp melegítettek be így mi is csatlakoztunk. Hanit néztem végig. Nem a legjobb táncos.

A tánctanár kiment a teremből. Hani a vizem felé vette az irányt és bele ivott.

- Szerinted tudja, hogy az az enyém? - néztem Baekhyunra, mire megrázta a fejét. Oda mentem Hanihoz és a falnak dőltem.

- Mit nézel? - néztet rám és bele itt az üvegembe.

- Az az én üvegem. - nevettem el magam és visszaadta.

- Sziasztok. - jött be a Shinee

- Ő az új tag? - lépet hozzám Jonghyun

Mind bemutatkoztak Haninak

- Mit csinált? - kérdezte tőlem Baekhyun az öltözőben.

- Visszaadta aztán elvörösödött. - mondtam hanyagul

- De aranyos.

Elmentünk inni, de mivel Haninak sietni kellet hamar elment.

- Elég furcsa volt ma. - jegyezte meg Kai

- Nem olyan volt, mint az nap, amikor fellépett. - helyeselte D.O. is

- Egész végig az ajtót nézte, hátha bejön valaki.

- Noah ajtóján jött ki, amikor elmentem érte. - szóltam közbe

- Noah? - nézett rám Baekhyun. - Tőlem azt kérdezte, hogy muszáj-e találkoznia az új igazgatóval.

- Otthon találkozunk. - felálltam az asztaltól és elsiettem. Meg kell kérdeznem Hanit, hogy miért volt ma ilyen. A fiúk csak találgassanak. 5 perc után már láttam is, hogy hol van. Oda futottam hozzá, de valaki beelőzött. Elvette tőle a táskáját és együtt sétáltak tovább. Nem foglalkozok többet Hanival.

6. fejezet- Noah

Hani szemszöge

Sokkot kaptam apa, hívás után. Beléptem a bejárati ajtónkon és mentem volna a szobámba. Volna. San állított meg. Ránéztem és lelkiismeret furdalásom lett. Hirtelen megölelt, nem értettem az egészet.

- Nagyon rossz neked, hogy nem megyünk haza ugye? - San ne csináld ezt. Kérlek.

- Hagyj békén. - ellöktem magamtól és bementem a szobámba.

Kedden és csütörtökön van próba. Valahogy meg kell oldanom. Soyra nem is gondoltam. Előle, hogy fogom eltitkolni?

Hétfő este érkeznek meg apuék. Sannal nem álltam szóba és ő is került engem. Hétfőn Suzy egész napi vinnyogását el kellett elviselni az egész osztálynak, mert ő szombaton nagyhírű modellekkel volt.

- Nagyon jó voltam. Híres bandákkal is találkoztam. - mondta Mijonak már húszadszorra.

- Én tudjátok mit hallottam? - kiabálta túl az osztály zörejét egy csöndes srác, amire mindenki oda figyelt. - Suzy ez nem rólad fog szólni, mert rólad semmit nem hallottam, mert én Haniról hallottam többet.. - mindenki elkezdet beszélni. Rólam. Többen engem néztek mások Suzyt.

- Én is Haniról hallottam. - mondta Mijo cincogós hangon

Suzy színpadias jajozással adott az osztálytárs mondatára.

- Hani unokanővére ott dolgozik, könnyű volt beszervezni, hogy énekeljen. Na, nem hiszitek el, hogy ilyen jó hangja lenne a csajnak? Gyanítjátok, hogy hányan hívták fel Hanit, hogy valakinél le legye szerződve, mert énekelt? És elnézve őt kell a pénz. - dörzsölte össze a mutató és a hüvelyk ujját. Elképedve néztem Suzyra. Mijo kihúzta magát és jól leszidta őt.

- Suzy! Nem unod már ezt az egészet? - vonta fel a szemöldökét Mijo. - Senkit nem érdekel mi volt veled szombaton. - soha az életben nem hallottam Mijot ilyen hangosan beszélni, mondjuk még beszélni sem annyira.

- Teljesen össze illesz Hanival. A miniatűr agyú és a pénztelen énekes. Tapsot nekik. - Suzy elkezdte tapsolni, de mivel senki nem utánozta vagy követte őt, ezért durcásan kivonult a teremből.

Mijoval töltöttem az egész napot. Nagyon jobba lettünk a nap végére.

Haza sétáltunk együtt és nálunk töltötte az egész napot, amíg apuék ide nem értek.

Sannal együtt borultunk a szülök nyakába.

- De jó, hogy épségben meg vagytok. - puszilt végig minket anya

- Soy mellet csodálom, hogy még egyben vagyunk. - mondta hanyagul, mire Soy összehúzott szemekkel nézet rám.

- És milyen a gyakornok munka?- fordult San felé apa

- És a suli? - kérdezte tőlem anya

- Nagyszerű. - mondtuk teljesen egyszerre Sannal. Visszatért a szuper erőnk. Hurrá.

- Elmondok nektek egy titkot. - hajolt közelebb apa. - Pár hónap és benne leszel egy bandába. - folytatta apa suttogva. - Na, jó hír nem? - hajolt vissza

San állt és bámulta aput.

Megcsörrent a telefonom. Baekhyun hív.

- Bocsánat. - kértem elnézést anyuéktól és félre vonultam.

- Igen? - kérdeztem alig hallhatóan

- Sziaaa új tag! - ordított bele a telefonba

- Szia Baekhyun. - nevettem halkan. - Nagyon sajnálom, de nem érek rá. Nem haragszol meg ugye?

- Ohh. - motyogta. - Visszahívsz majd? - lelkesedet fel

- Persze. - nevettem el magam

Visszamentem apuékhoz.

- Ki hívott kicsim? - nézet rám anya kedves mosollyal.

- Öhm… Mijo volt. Itt hagyta a… könyvét. Nagyon szétszórt. - nevetem kínosan.

Soy csinált vacsorát. Bárcsak ő lenne a szobalány. Nagyon sokat beszélgettünk. Kiderült, hogy anya haza utazik befejezni a maradék munkáját és, hogy apa vesz majd egy új házat, ami közelebb van az S.M. -hez, de csak magának és anyának.

Kezdet későre járni. Baekhyun teljesen kiment a fejemből.

Este 8 óra körül lehetett, amikor fel tudtam, hívni.

- Szia. - köszönt

- Szia. Bocsi csak… - folytattam volna, de Baekhyun közbe vágott

- Holnap hamarabb kell jönnöd. Amúgy semmi baj.

- Hányra és miért kell mennem? - nézetem az órarendemre. Holnap 7 órám lesz, vagyis háromra végzek

- Van egy új igazgató és úgy három óra felé?

- Oké. - éreztem, hogy remegni kezd a kezem.

Beszélgettem még Baekhyunnal és Suhoval is, aki elvette a telefont és hülye hangokat adott ki.

Másnap reggel. Kedd.

Anya csinált reggelit és apu elvitt suliba.

Lepakoltam az padomra és elő vettem az irkálós füzetemet. Ez a füzet 14 éves korom óta meg van. Rengeteg vers, dal és gondolat vannak benne. Senkinek nem engedem, hogy hozzá nyúljon. Mindig nálam van, mivel bármikor kellhet. Egy vers volt a fejembe, amit azonnal le kellett írnom.

- Nocsak, ki van itt. - állt meg az asztalomnál a sátán.

- Szia Suzy. - rá se nézve írta tovább.

- Miért nem az exo tagjaival vagy? - kérdezte gúnyosan

Már akartam mondani valamit, de nem akartam magamra vonni a figyelmet. Suzy egy perc után megunta és eltipeget. Végül is ez a vers is jó lett.

Végig untam a 7 órámat és utána már csak azt vártam, hogy vége legyen a mai napnak. Kicsöngettek és siettem a fiúkhoz.

Chanyolnak hála már oda találok.

- Sziasztok. - mosolyogtam a hat fiúra

- Szia. - köszöntek kórusban

Elindultunk a bejárat irányába majd a próbaterem felé. Baekhyun mellet sétáltam.

- Muszáj találkoznunk az új igazgatóval? - néztem érdeklődve Baekhyunra

- Ha elkerülöd, akkor nem. - nevettet

Elmentem a lányöltözőbe és át öltöztem sportosabba. Mikor visszamentem a fiúk, már a földön ültek. Letettem a földre az üvegem.

- Elmegyek a mosdóba. Mindjárt jövök. - kisiettem az ajtón. Most már csak meg kell keresnem a mosdót. Addig mentem jobbra, balra, amíg aput meg nem láttam. Miért nem raknak ki táblákat, hogy hol a mosdó? Legközelebbi ajtóhoz futottam és bementem. Neki dőltem az ajtónak és kifújtam a levegőm.

- Szia, kit keresel? - mosolyogott rám a terembe lévő emberke

- Öhm..- vakartam meg a fejem

- Noah vagyok. - jött közelebb hozzám

- Az a Noah? - esett le az állam. Elnevette magát majd bólintott. - Én Shin Ha Hyun, de csak Hani vagyok. - hajoltam meg

- És mit keresel itt? - nézett körbe

- Semmit csak… a mosdót keresem. - éreztem, hogy elpirosodik az arcom. - De inkább visszamegyek próbálni. - nyitottam volna ki az ajtót

- Próbálni?

- Igen. Az exoban lettem az új tag. - néztem a szemébe. Gyönyörű szeme van.

- Elkísérlek. - mosolygott rám.

Chanyeol szemszöge

10 perc telt el és Hani nincs sehol.

- Meg keresem. - álltam fel ott hagyva a többieket.

Ha Hani lennék, merre mennék? Biztos valakit követett. Elindultam valamerre. Biztos nem nézte meg a táblákat, hogy merre van a mosdó. 2 perc alatt rá is találtam éppen jött ki egy teremből egy fiú kíséretében.

- Szia Chanyeol. - jött oda hozzám Hani.

- Akkor rám nem lesz szükség. - nevettet kellemetlenül és ott hagyott minket.

- Ki volt ő? - néztem Hanira

- Min Tae Jin, Noah. - indult el

Meg fogtam a karját és visszarántottam.

- Mi az? - nézet rám érdeklődően