5. fejezet - Egész nap csörgök

Hani szemszöge

A szobámba ültem és Bonnieval beszélgettem skype-on.

- Megint cseng a telod? - kérdezted unottan. Ismeretlen hívott. - Vedd fel.

- Igen tessék? - szóltam bele a telefonba

- Jó napot! - köszönt egy mély hangú férfi. Fogtam a telefont és kinyomtam.

- Még mindig nem mesélted, hogy miért is hívnak.

- Átküldőm.

Bonnie végighallgatta.

- Ne szórakozz velem. - nevetett kínosan Bonnie - Ez nem lehetsz te.

Bonnieval beszélgettem addig, amíg a telom Suhot nem írt ki. Szuper gyorsan elköszöntem Bonnietól és felvettem.

- Szia. - köszöntem

- Szia. - köszöntek kórusban a fiúk

- Sziasztok. - nevettem

- Ma? 6 óra felé nem tudsz eljönni az S.M.- hez?

- Szerintem eltudok.

- Nagyon várunk.  Szia. - köszöntek el a fiúk

- Sziasztok.

1 órám és 16 percem van elkészülnöm és oda érnem.

Elmentem a mosdóba megzuhanyozni és megmosni a hajam. Gyors haj szárítás és fogmosás. Lemostam a délelőtti sminkem és felkentem magamra egy natúrt. Felvettem újra a fekete cső farmerom és egy fehér rövid ujjú pólót és kis párducmintás beütéssel. Kint kezd hideg őszies lenni az idő ezért kabát mellett döntöttem. Felgumiztam és megigazítottam a hajamat.

 - San elmentem. - kiabáltam az előszobából és hirtelen megjelent Soy a bejárati ajtóban

- Hova mész? - kérdezte számon kérően. Már nincs szüksége rám és már nem az a bájos nyávogós hangon beszél velem.

- Mit érdekel az téged? - kérdeztem vissza

- Ne feleselj nekem. Tiszteletet Hani! Már nem Amerikában vagy.

- Sietnem kell. Vár a… barátnőm. - dobtam be egy ürügyet.

Soy csak nézet és kitört belőle a nevetés.

- Neked van barátaid?

- Igen van. - húztam ki magam. - Na ha nincs kifogásod engedj el. - ellöktem Soy kezét és kirohantam az ajtón. 15 percem van oda érni.

Sannak mennyi időbe telik oda találni? Elhaladtam az iskolám előtt. Szombaton olyan jól néz ki csak azért, mert nem kell be menni. Elővettem a telom és a térképet kezdtem el bámulni.

- Hihetetlen, hogy megint összefutunk nem?

- Hah? - fordultam meg az ismerő hangra- Chanyeol?

Chanyeol csak a szemét forgatta.

- Látom eltévedtél. - nézet rám gúnyosan

- Nem tévedtem el. - néztem vele farkas szemet.

- Ohh. Akkor mutasd, meg merre kell menni. - tárta ki a kezét

Az út kétfelé ágazik. Jobb és bal. A jobb mindig jobb.

- Jobb. - néztem rá.

- Csak szerencséd volt.

Oda álltunk a zebrához. Oda fele meg se szólaltunk. Nem volt kínos a csönd. Az utca zajai mindig megtörték a csendet. Igazából már nem tudtam merre kell menni csak Chanyeolt követtem.

- Miért jössz utánam? - állt meg Chanyeol

- Ott csak szerencsém volt. - vontam meg a vállam. - Te is az S.M.-hez mész nem?

- Nem. - halk csönd állt be míg Chanyeol nem kezdet el röhögni. - Nagyon béna vagy.

- Akkor oda mész?

- Igen. Gyere. Zöld a lámpa. - megmarkolta a karom és elkezdet maga után húzni.

Pár perc gyaloglás után oda is értünk.

- Végre itt vagytok. - ugrott közénk Baekhyun egyszer csak mind a kettőnket átkarolt és oda súgott Chanyeolnak valamit. Bementünk az ajtón aztán még ajtón aztán még több ajtón addig, amíg meg nem érkezünk. Időközben Baekhyun elengedet minket.

Pontosan hat órára beestünk az ajtón. Ott volt az egész banda. Suho komolyan olvasta a papírokat. Csak nekem ne kelljen. Kai még fáradtan is helyes volt. D.O. mosolyogva, Sehun tapsikolva nézet minket. Baekhyun elment meginni egy pohár vizet és Chanyeol engem méregetett.

- Végre itt vagy. - mosolygott rám. - Csak ezeket kell elolvasnod, aláírnod és a banda részese leszel. Magadra hagyunk jó? - állt fel Suho az asztaltól. Leültem az asztalhoz és kezembe vettem a papírokat. Mind kimentek kivéve…

Chanyeol szemszöge

- Nagyon kétségbe esve nézed azokat a lapokat. - nevettem el magam. Nem szólt semmit csak a lapokat nézegette. - Valami baj van? - néztem én is a lapokra

- S-semmi csak… nem tudok olvasni. - nevettet kínosan Hani. - Tényleg béna vagyok. - vakarta meg a fejét.

Leültem mellé és elolvastam neki a szöveget. Kíváncsian hallgatott.

- K-köszönöm.

- Írd alá, ha akarod. - toltam vissza elé a papírokat. Gyorsan aláírta. - Meg kéne tanulnod olvasni.

- Meg fogok. - ígérte meg nekem.

Hirtelen kinyílt az ajtó és banda lépet be.

- Chanyol? - nézet rám és Hanira felváltva Kai.

- Csak nem értett valami. - álltam fel a székből, Hani meg csak bólogatott.

- Elmegyünk inni valamit? - nézet végig rajtunk Suho

Felálltunk és elmentünk egy közeli bárba.

Hani szemszöge

A fiúkkal töltöttem a délutánt. Chanyeol viselkedése meglepett, de nagyon hálás voltam neki. 8 óra előtt elindultam időben, hogy haza érjek. Besötétedett és az ősz hideg szelei csípték az arcomat. Nagy csönd volt már az utcákban. Végül a telefonom csengőhangja törte meg a csendet.

- Meddig hívnak még?- beszéltem magamhoz. Meglepetésemre apa hív. - Szia Appa. - üdvözöltem

- Szia, hercegnőm. Nagyon nagy híreim van.

Szinte sokkot kaptam attól, amit mondott.

- És mikor… mikor jöttök? - kérdeztem

- Nem örülsz?- csügget le apa hangja.

- De hogy nem örülök. - adtam be a jókislányt.

- Két nap múlva.

- Tényleg ez szuper. - mondtam feldobva. De ha abba hagyják az utazgatásokat, akkor miért nem haza megyünk. Orlandoba? - Miért nem Orlandoba megyünk haza? Vagy ide jöttünk értünk? - muszáj megkérdeznem.

- Jaj, tényleg kincsem a másik hír. Nem megyünk vissza többé Orlandoba. Tudod ugye, hogy San hova jár gyakornokoskodni?

- Tudom.

- Megkértek, hogy legyek társigazgató. - na nee. Ez nem lehet. Ha apa megtudja, hogy hat fiúval leszek egy bandába... - Ott vagy még bogárkám?