6. fejezet- Noah

Hani szemszöge

Sokkot kaptam apa, hívás után. Beléptem a bejárati ajtónkon és mentem volna a szobámba. Volna. San állított meg. Ránéztem és lelkiismeret furdalásom lett. Hirtelen megölelt, nem értettem az egészet.

- Nagyon rossz neked, hogy nem megyünk haza ugye? - San ne csináld ezt. Kérlek.

- Hagyj békén. - ellöktem magamtól és bementem a szobámba.

Kedden és csütörtökön van próba. Valahogy meg kell oldanom. Soyra nem is gondoltam. Előle, hogy fogom eltitkolni?

Hétfő este érkeznek meg apuék. Sannal nem álltam szóba és ő is került engem. Hétfőn Suzy egész napi vinnyogását el kellett elviselni az egész osztálynak, mert ő szombaton nagyhírű modellekkel volt.

- Nagyon jó voltam. Híres bandákkal is találkoztam. - mondta Mijonak már húszadszorra.

- Én tudjátok mit hallottam? - kiabálta túl az osztály zörejét egy csöndes srác, amire mindenki oda figyelt. - Suzy ez nem rólad fog szólni, mert rólad semmit nem hallottam, mert én Haniról hallottam többet.. - mindenki elkezdet beszélni. Rólam. Többen engem néztek mások Suzyt.

- Én is Haniról hallottam. - mondta Mijo cincogós hangon

Suzy színpadias jajozással adott az osztálytárs mondatára.

- Hani unokanővére ott dolgozik, könnyű volt beszervezni, hogy énekeljen. Na, nem hiszitek el, hogy ilyen jó hangja lenne a csajnak? Gyanítjátok, hogy hányan hívták fel Hanit, hogy valakinél le legye szerződve, mert énekelt? És elnézve őt kell a pénz. - dörzsölte össze a mutató és a hüvelyk ujját. Elképedve néztem Suzyra. Mijo kihúzta magát és jól leszidta őt.

- Suzy! Nem unod már ezt az egészet? - vonta fel a szemöldökét Mijo. - Senkit nem érdekel mi volt veled szombaton. - soha az életben nem hallottam Mijot ilyen hangosan beszélni, mondjuk még beszélni sem annyira.

- Teljesen össze illesz Hanival. A miniatűr agyú és a pénztelen énekes. Tapsot nekik. - Suzy elkezdte tapsolni, de mivel senki nem utánozta vagy követte őt, ezért durcásan kivonult a teremből.

Mijoval töltöttem az egész napot. Nagyon jobba lettünk a nap végére.

Haza sétáltunk együtt és nálunk töltötte az egész napot, amíg apuék ide nem értek.

Sannal együtt borultunk a szülök nyakába.

- De jó, hogy épségben meg vagytok. - puszilt végig minket anya

- Soy mellet csodálom, hogy még egyben vagyunk. - mondta hanyagul, mire Soy összehúzott szemekkel nézet rám.

- És milyen a gyakornok munka?- fordult San felé apa

- És a suli? - kérdezte tőlem anya

- Nagyszerű. - mondtuk teljesen egyszerre Sannal. Visszatért a szuper erőnk. Hurrá.

- Elmondok nektek egy titkot. - hajolt közelebb apa. - Pár hónap és benne leszel egy bandába. - folytatta apa suttogva. - Na, jó hír nem? - hajolt vissza

San állt és bámulta aput.

Megcsörrent a telefonom. Baekhyun hív.

- Bocsánat. - kértem elnézést anyuéktól és félre vonultam.

- Igen? - kérdeztem alig hallhatóan

- Sziaaa új tag! - ordított bele a telefonba

- Szia Baekhyun. - nevettem halkan. - Nagyon sajnálom, de nem érek rá. Nem haragszol meg ugye?

- Ohh. - motyogta. - Visszahívsz majd? - lelkesedet fel

- Persze. - nevettem el magam

Visszamentem apuékhoz.

- Ki hívott kicsim? - nézet rám anya kedves mosollyal.

- Öhm… Mijo volt. Itt hagyta a… könyvét. Nagyon szétszórt. - nevetem kínosan.

Soy csinált vacsorát. Bárcsak ő lenne a szobalány. Nagyon sokat beszélgettünk. Kiderült, hogy anya haza utazik befejezni a maradék munkáját és, hogy apa vesz majd egy új házat, ami közelebb van az S.M. -hez, de csak magának és anyának.

Kezdet későre járni. Baekhyun teljesen kiment a fejemből.

Este 8 óra körül lehetett, amikor fel tudtam, hívni.

- Szia. - köszönt

- Szia. Bocsi csak… - folytattam volna, de Baekhyun közbe vágott

- Holnap hamarabb kell jönnöd. Amúgy semmi baj.

- Hányra és miért kell mennem? - nézetem az órarendemre. Holnap 7 órám lesz, vagyis háromra végzek

- Van egy új igazgató és úgy három óra felé?

- Oké. - éreztem, hogy remegni kezd a kezem.

Beszélgettem még Baekhyunnal és Suhoval is, aki elvette a telefont és hülye hangokat adott ki.

Másnap reggel. Kedd.

Anya csinált reggelit és apu elvitt suliba.

Lepakoltam az padomra és elő vettem az irkálós füzetemet. Ez a füzet 14 éves korom óta meg van. Rengeteg vers, dal és gondolat vannak benne. Senkinek nem engedem, hogy hozzá nyúljon. Mindig nálam van, mivel bármikor kellhet. Egy vers volt a fejembe, amit azonnal le kellett írnom.

- Nocsak, ki van itt. - állt meg az asztalomnál a sátán.

- Szia Suzy. - rá se nézve írta tovább.

- Miért nem az exo tagjaival vagy? - kérdezte gúnyosan

Már akartam mondani valamit, de nem akartam magamra vonni a figyelmet. Suzy egy perc után megunta és eltipeget. Végül is ez a vers is jó lett.

Végig untam a 7 órámat és utána már csak azt vártam, hogy vége legyen a mai napnak. Kicsöngettek és siettem a fiúkhoz.

Chanyolnak hála már oda találok.

- Sziasztok. - mosolyogtam a hat fiúra

- Szia. - köszöntek kórusban

Elindultunk a bejárat irányába majd a próbaterem felé. Baekhyun mellet sétáltam.

- Muszáj találkoznunk az új igazgatóval? - néztem érdeklődve Baekhyunra

- Ha elkerülöd, akkor nem. - nevettet

Elmentem a lányöltözőbe és át öltöztem sportosabba. Mikor visszamentem a fiúk, már a földön ültek. Letettem a földre az üvegem.

- Elmegyek a mosdóba. Mindjárt jövök. - kisiettem az ajtón. Most már csak meg kell keresnem a mosdót. Addig mentem jobbra, balra, amíg aput meg nem láttam. Miért nem raknak ki táblákat, hogy hol a mosdó? Legközelebbi ajtóhoz futottam és bementem. Neki dőltem az ajtónak és kifújtam a levegőm.

- Szia, kit keresel? - mosolyogott rám a terembe lévő emberke

- Öhm..- vakartam meg a fejem

- Noah vagyok. - jött közelebb hozzám

- Az a Noah? - esett le az állam. Elnevette magát majd bólintott. - Én Shin Ha Hyun, de csak Hani vagyok. - hajoltam meg

- És mit keresel itt? - nézett körbe

- Semmit csak… a mosdót keresem. - éreztem, hogy elpirosodik az arcom. - De inkább visszamegyek próbálni. - nyitottam volna ki az ajtót

- Próbálni?

- Igen. Az exoban lettem az új tag. - néztem a szemébe. Gyönyörű szeme van.

- Elkísérlek. - mosolygott rám.

Chanyeol szemszöge

10 perc telt el és Hani nincs sehol.

- Meg keresem. - álltam fel ott hagyva a többieket.

Ha Hani lennék, merre mennék? Biztos valakit követett. Elindultam valamerre. Biztos nem nézte meg a táblákat, hogy merre van a mosdó. 2 perc alatt rá is találtam éppen jött ki egy teremből egy fiú kíséretében.

- Szia Chanyeol. - jött oda hozzám Hani.

- Akkor rám nem lesz szükség. - nevettet kellemetlenül és ott hagyott minket.

- Ki volt ő? - néztem Hanira

- Min Tae Jin, Noah. - indult el

Meg fogtam a karját és visszarántottam.

- Mi az? - nézet rám érdeklődően