Hani szemszöge
San közelebb lépet és megölelt. Nem értettem, hogy mi történt vele, de vissza öleltem és a vállába fúrtam a fejemet.
-Ne haragudj, hogy így viselkedtem. - szólalt meg egy kis idő után
-Te se haragudj rám. - bújtam ki az öleléséből, mert valaki kinyitotta az ajtót.
-Csak kíváncsi voltam, hogy még életben vagy. -vonta meg a vállát Chanyeol és kiment. Az ajtót nem csukta be, mert bejött a Roy és Byung.
-Meddig fog ez tartani?- szólalt meg Roy rám és Sanra mutatva.
-Már semeddig, mert megyek.- felkaptam a kabátom meghajoltam és kirohantam egyenes Chanyeol nyakába.
-Nagyon köszönöm. -zártam össze a kezem a nyaka körül
-Öhm. -köszörülte meg a hátam mögül valaki a hangját.
-Itt van a szerelmed. - suttogta Chanyeol és elengedett. Hátra fordultam és Noahval találtam szembe magam.
-Sziasztok. - mosolygott.- Hogy-hogy itt vagytok?- méregette a szemeivel Chanyeolt.
-Szia. - mosolyogtam vissza. - Sanhoz jöttem. Nem fogod elhinni! Kibékültem vele. - ugráltam örömömbe.
-És ehhez Chanyeol is kellet?- mosolygott tovább, de most valami gúny is volt az arcán.
-Ezek szerint kellettem. -húzta fél mosolyra a száját.
-Csak jókor voltál jó helyen. -lépett közelebb Noah
-Vagy egyszerűen figyelek rá mikor kell. - emelte fel a hangját a mögöttem álló Chanyeol.
-Direkt csináljátok, hogy rossz kedvem legyen? -szóltam közbe
-Bocs. -mondták egyszerre.
-Menjünk.- néztem Chanyeolra.- Ki kell magam pihennem holnapra. Szia Noah.
Noah hátat fordított és elment. Mire észbe kaptam addigra Chanyeol is ott hagyott.
-Aish. - mondtam az üres folyosón és futni kezdtem Chanyeol után. A bejárati ajtónál értem utol. -Hova sietsz? -kapkodtam a levegőt.
-Haza?- kérdezett vissza
Beszálltunk a kocsiba és egész úton nem szolt hozzám.
-Ilyenkor mi bajod van?- csaptam be az ajtót. Nem mondott semmit csak bement a házba én meg után.- De légy szíves válaszol Chanyeol! - ledobta a cipőét és a kabátját ugyan így tettem én is. -Chanyeol! - mentem után, keresztül a nappalin ahol a fiúk ültek. Becsapta előttem az ajtót, mire én gondolkozás nélkül kinyitottam.
-Ez az én szobám úgyhogy menj ki. - integetett mosolyogva
Kiléptem és bámultam őt.
-Nincs semmi bajom csak fáradt vagyok. - és becsukta.
Vissza mentem a nappaliba és leültem a fiúk közé.
-Hova mentetek? - mosolygott D.O.
-Sanhoz. Kibékültem vele. - fújtam ki a levegőt.
-Akkor most már a holnapra gondolj. - ütögette meg a vállam a leader.
-Igenis. - feleltem katonásan és felálltam. - Izgulok.
-Nem lesz semmi olyan ami miatt izgulnod kell. Bemegyünk csinálnak majd mindannyiukról ezer képet majd a legjobbat kiválasztják, de majd szépen kisminkelnek meg minden. - legyintett.- Aztán át megyünk a Weekly Idolba ott majd Don és Defcoon fogad majd minket. Feltesznek majd egy csomó kérdést és majd röhögünk és vicces lesz. - mosolygott Baekhyun
-Igen így teljesen más. - mosolyogtam és bementem a szobámba. Kai jött után már perc múlva.
-Hani..- vakarta meg a fejét. - Mijonak...öhm...azt akarom kérdezni, hogy...hogy neki van..barátja?
-Nincs. -néztem mélyen a szemébe. - Tetszik neked Mijo?
-Nem. - nevette el magát.- De. - nézett le a földre.
-Beszélj vele.
-Mit mondjak neki? Hé, Mijo tetszel nekem ne néz hülyének kösz. Így jó? - erre én csak elnevettem magam.
-Mijo tánctanár szeretne majd lenni. Van egy közös pontotok. A tánc. Szerintem ha még el is hívnád randizni tuti nem mondana nemet.
-Tudsz valamit amit én nem? - fürkészett a szemeivel.
-Nem tudom mire gondolsz. - álltam a tekintettét
Chanyeol szemszöge
Mikor kedd délután otthon is ülhetnék nekem akkor is ott kell lennem ahol nem szeretnék. Leültem a fotelbe ahogyan a két fiú is tett. Nagy csönd volt. 10 perce, hogy bent lehetnek. Felálltam, hogy megnézzem, hogy mi folyik bent.
Éppen egymást ölelgették.
-Csak kíváncsi voltam, hogy még életben vagy. - vontam meg a vállam. Csuktam volna be, de a kék hajú fiúval találtam szembe magam.
-Bocsánat. - hajolt meg és bement utána a kis csatlóssal.
1 perc sem telt el Hani rohant ki az ajtóból felém. Másodpercek múlva már öleltem. Nem tudom mi történt, de élvezem, hogy ilyen közel van hozzám. A hajának nagyon jó illata van,nagyon vékony dereka és hallom ahogyan szuszog…
-Öhm. - kinyitottam a szemem és Noah volt ott.
-Itt van a szerelmed. - suttogtam a fülébe és elengedtem. Ő is elengedett és Noah felé fordult.
-Sziasztok. - mosolygott.- Hogy- hogy itt vagytok?- Legszívesebben pofán verném.
-Szia. - köszönt Hani. - Sanhoz jöttem. Nem fogod elhinni! Kibékültem vele. - kezdett el ugrálni.
-És ehhez Chanyeol is kellet?- nézett rám. Nem tudom mi van velem.
-Ezek szerint kellettem. -húztam fél mosolyra a számat.
-Csak jókor voltál jó helyen. - mondta gúnyosan
-Vagy egyszerűen figyelek rá mikor kell. - vágtam vissza.
-Bocs. -mondtuk egyszerre
-Menjünk.- nézet rám.- Ki kell magam pihennem holnapra. Szia Noah.
Nem akarom látni, hogy megöleli vagy valami. Otthagytam, majd utol ér ha szeretne.
a kocsiba már együtt szálltunk be. Nem mondott semmit. Valami nincs rendbe velem. Miért érdekel engem az a Noah gyerek? Eddig sem érdekelt, de most, hogy Hani közelében vagy kezd zavarni. Nem kell Hani mellé senki. Itt vagyok én neki. Nem szeretem Hanit úgy nem. Nem szerethettem.
Arra eszméltem fel, hogy a szobámba áll és engem néz.
-Ez az én szobám úgyhogy menj ki. - integettem mosolyogva
Kilépett és bámult
-Nincs semmi bajom csak fáradt vagyok. - és becsuktam az ajtót.
Megint meg szeretném ölelni és a karijaim közt tudni. De neki Noah kell. Hani. Veled csak a baj van.
