11. fejezet- San

A hétvégét Noahval és Mijoval töltöttem.

Mijo totálisan szerelmes lett Kaiba, de titokban kell tartanom és hát nekem ez nem nagyon megy, de valahogy mindig kimagyarázom, ha elszólom magam.

Noahval valami van köztünk viszont én nem tudom mit érzek iránta. Szeretem, mint barátot, csak hogy néha jobban is.

Minden vissza tért a rendes kerékvágásba. Majdnem. Sannal még mindig nem tudtam beszélni. Naponta 100-szor felhívom és mind a 100-szor ki is nyom. Voltam a háznál is, de Soy elküld.

-Ha Hyun kisasszony megint nem az órára figyel! - szidott le ismét a pedagógus.

-Tanárnő! - szólalt meg nyájasan Suzy. -Nézze el neki. Ő most egy nagy sztár lesz. - mosolygott gúnyosan.

-Fogd már be. -sziszegtem

-Hagyják abba!- kiabálta el magát a tanár.

Kemény 7 órát ültem a suliban.

-Elmehetek veled?- kérdezte meg Mijo. Megint.

-Miért?- húztam a számat.

-Csak...Tudod…- pirosodott el

-Ajh. -mosolyogtam el.- Gyere.- ragadtam meg a kezét.

Mijoval sétáltam haza. Haza egyenlő a dorm, vagyis ahol az exo lakik.

-Sziasztok!- estem be az ajtón. - Itt van velem Mijo is. -kiabáltam

-Végre itt vagy.- ugrott oda Baekhyun.- Szia, cuki Mijo. - vigyorgott, mire Mijo elkezdett röhögni. - Játszol velem?- emelte fel a konzolt

-Mijoval szeretnék lenni.- néztem a lányra és felakasztottam a kabátokat.

-De ne már. - hisztizett és ott hagyott minket. Megvontam a vállamat és bementem a szobámba.

-Mi a baj?- ült le az ágyamra

-Semmi.- próbáltam elkerülni a figyelmét.

-Hani ismerlek már valamennyire és látom, hogy nincs rendbe. - mosolygott

-San a bajom. Nem tudom mi van vele. Soha nem beszéltünk ennyi ideig. Soha nem haragudott rám ilyen sokáig. Soha nem volt ennyire távol.Nagyon fáj. - gördült végig egy könnycsepp az arcomon. - Nem bírom elviselni ezt a távolságot. Ő a bátyám, az ikertestvérem, az én pabom. - vettem szaporán a levegőt.- Hogy tudott rám így megharagudni?Hogy tudja megállni, hogy ne kérdezze meg, hogy mi van velem? Nem akarok önző lenni, de...akkor is hiányzik. - dadogtam. Valaki benyitott a szobámba kopogás nélkül, mire azonnal az arcom elé kaptam.

-Hani, Baekhyun hív...Veled meg mi van? - nézett rám Chanyeol.

-S-semmi. - takartam az arcom.

-Aha. - dőlt neki az ajtónak. - És mikor veszed el a fejed elől el a kezedet?

-E-egy pattanás. Nem akarom, hogy lásd.- habogtam.

-Nem érdekel a pattanás. Tedd le a kezedet. - parancsolt rám

-Nem akarom.

-De akard. - emelte fel a hangját.

-Chanyeol.-szipogtam

-Mi a bajod?- lépet közelebb és megfogta a karjaimat. - Jól vagy? - felváltva nézet rám és Mijora. A barátnőm összehúzta magát és nézte a lábait, én álltam Chanyeol tekintetét. - Mijo?Noah?Baekhyun?Suzy? Ki bántott meg?- kérdezett össze vissza

-Chanyeol nincs nagy gond. - húztam ki a kezeimet ami nagyon megfájdult annyira szorította.

-Mijo nem szeretnél haza menni? - húzta fel a szemöldökét

-De! Sziasztok! - rohant ki az ajtón.

-Csak beszélgettünk. -fakadtam ki

-Azt látom. Na mond min sírsz. - ült le az ágyamra.

-Chanyeol. -húztam el a számat

-Meghallgatlak. Te is segítettél rajtam most én jövök. - dobot be egy fél mosolyt.

Elmeséltem neki amit Mijonak is csak több könnyel.

-Oké. Tedd rendbe az arcodat és kint várlak. - állt fel és kiment.

Nem tudom mit akar, de látva az arcom még én is megijedtem. Felvettem a akbátom. Chanyeol a kocsiban ült és várt.

-Hova megyünk? -kapcsoltam be magam

-Majd megtudod.

10 perc kocsikázás után megálltunk az S.M.-nél

-Nee. - néztem a létesítményre.

-Csak itt hagytam valamit. Gyere. - szállt ki a kocsiból.

-Ajh. - sóhajtottam.

-Gyere. -sürgetett

Bementünk és Chanyeolt követtem végig.

-Itt vagyunk.- benyitott az ajtón és tartottam az iramot. Nem is néztem fel.

-Hani? - hallottam az ismerős hangot, amire fel emeltem a fejem.

-Byung.- mosolyogtam majd mérgesen Chanyeolra néztem, mire ő csak megvonta vállát.

-Sziasztok. Roy vagyok. - hajolt meg

-Szia. - én is meghajoltam.

-Te mit keresel itt? - hallottam meg azt a hangot amit nem szerettem volna

-San.- jöttek újra a könnycseppek. Nem mondott semmit csak elindult kifelé, de nem tudott, mert Chanyeol elkapta.

-Itt maradsz és mghallgattod. - mondta nyugodtan amitől a hideg is kirázott.

-Mi inkább kimegyünk. - állt fel Roy és Byung.

-Kint megvárlak.- ment ki Chanyeol.

-Mondjad. - mondta ridegen.

-San. -szipogtam

-Nem érek rá egész nap. -dobolt a lábával.

-Hiányzol. Nagyon. - követték egymást az cseppek.

-Kérlek siess!- sürgettet.

-Fáj, hogy nem beszélünk. Hiányzik a bátyám!- fakadtam ki. -Nem tudok rólad semmit! Ne legyél velem ilyen!KÉRLEK! -kezdtem el zokogni.

-Milyen ne legyek? Nem mondtál nekem semmit. Én már nem ismerlek és már nem is akarlak ismerni. - emelte fel a hangját.- Mindent megkaptál mindig. MINDIG! - ordított. - Egy csettintésre banda tag lettél én meg kidolgozom a belem, hogy elérjek valamit. Érted? Fizikai munka. Neked soha nem kellet ilyet tenned, mert mindent megkapsz. Elegem lett. - tért vissza a nyugodt hangjára. - Menj el és ne keress többet. - mutatott az ajtó felé.

-Nem megyek el. - töröltem le a könnyemiett. - Addig nem míg meg nem bocsájtasz. - húztam ki magam.